Szülés

Szülési szabadság, terhesgondozás

Ági, Melborune 2008

A melóhelyet fenntartják 1 évig, mert kötelezően vissza kell vennie a cégnek (természetesen ez abban az esetben igaz, ha már letöltötte a cég által minimálisan kikötött eltöltendő időt az esetleges szülési szabadság előtt - ez a legtöbb cég esetében 52 hét, de ettől lehetnek eltérések is). Szülési szabadság címén a cégek általában semmit, de néha 6 heti bért fizetnek! (Adott szerződéstől vagy a vállalati politikától függően.)

Az én esetemben ez máshogy működik, én állami cégnél dolgoznom, igy kedvezőbbek a feltételek, mint más társaságoknál. Nekem 12 hét fizetett szülési szabadság jár, és természetesen ehhez még hozzácsaphatom majd a normál éves szabadságomat is. Igy a jelek szerint úgy néz ki, hogy 9 hónapig itthon tudok maradni majd a Manóval, sajnos utána azonban vissza kell mennem dolgozni. Bár a terveim között az szerepel, hogy csak heti 3 napot fogok melóban tölteni később, aztán majd meglátjuk, hogy az anyagi helyzetünk mennyire teszi ezt lehetővé. Az ausztrál szokásokhoz képest igy is jóval tovább maradok otthon, amin elég sokan meg is lepődnek. A bébiket 6 hetes kortól veszik fel a "child care"-be, ami teljesen megszokott, az általános tehát a 6 hetes szülési szabadság.

(Azért meg kell jegyezni a baby bonus-t, ami az egyszeri (állami) szülési támogatás még idén, jelenleg 5000 AUD. Sajnos sokan a kiságy, meg babakocsi helyett plazma tévét vettek a "könnyen jött" pénzből, aztán pár hét/hónap múlva nem tudták befizetni a villanyszámlát. Ezt elkerülendő jövő januártól a baby bonus fél éven keresztül, kéthetente kerül átutalásra, és a legfelső fizetési kategóriába (évi 150.000 AUD) tartozó családok nem fogják megkapni - a szerk.)

A bölcsibe már mi is beiratkoztunk, ami annyira nem könnyű. Megnéztünk néhány szóba jöhetőt itt a környékünkön, de az elsőbe rögtön bele is szeretttünk, eldöntöttük, hogy azt fogjuk választani. Teljesen új bölcsi/ovi, éppen most ünnepelték az egyéves fennállásukat. Tágas, tiszta, szép helységek, különálló, szeparált részek az alváshoz, az étkezéshez, a játékhoz, külön pelenkázó rész. Ráadasul ez volt mind közül a legolcsóbb. Az árak elég változóak egyébként: 50-80 $ között oszlanak meg. Ezek nem speciális, különleges bölcsödék, hanem teljesen "snassz" intézmények, de azért nem csak a gyerekek megőrzése a cél, foglalkozások is vannak. Maga a rendszer elég rossz. Mi pl. éppen 11 hónappal korábban szándékoztunk beiratni a Csöppséget, aki még ugye meg sem született, mondván, hogy tutira szeretnénk a helyet, nem akarunk kockázatot vállalni. Ehhez képest a bölcsiben azt mondták, hogy oké, várólistára tettek minket. Mi nagy szemekkel néztünk, hogy micsoda, várólista, már most is elkéstünk? Erre kiderült, hogy nem, az elsők vagyunk a listán, de azt csak 4 héttel a várható kezdés előtt tudják megmondani, hogy valóban mehet-e a gyerkőc, mert akik már régebben elkezdtek járni, azok előnyt élveznek, igy csak az adott hónap előtt fogjuk megtudni, hogy valóban megkapjuk-e a helyet.

Tehát, mi júniustól szeretnénk beadni a kiskrapekot, de ha valaki mondjuk odamegy áprilisban, hogy ő májustól adja be a gyereket, akkor ő már előnyt fog élvezni velünk szemben, mert már járt ott egy hónapot. Hát mi ezen eléggé ledöbbentünk, és rögtön el is mentünk egy másik bölcsibe is beiratni a Lurkót, mert akkor aztán nincs garancia egyáltalán semmire. Ez sokkal lepusztultabb bölcsi, zsúfolt, régi, sötét helységekkel, nem is tetszett igazán, sokkal drágább is, mert egy nagy népszerű lánc egyik tagja, és nem is szeretnénk valójában, ha idejárna a fiunk, de muszáj más alternativát is keresnünk, mert mi van, ha az első nem jön össze (és mellesleg 20 $-ral drágább napi szinten, ami azért nem kevés pénz)?! Sőt gyanitom, hogy legalább még egy bölcsibe be kell iratnunk, mert - talán - az lesz a tuti. A 2-es számú bölcsiben egyébként csak 2 héttel fogjuk megtudni június előtt, hogy kapunk-e helyet vagy sem.

Aztán a terhesgondozásról: amikor a szülészt kiválasztottuk, és ő is elfogadott minket, akkor ugye megtudtuk mennyi a tarifája a szülésre és terhesgondozásra. Nincsenek nővérek, akik ezzel foglalkoznak, ezt is a szülészorvos csinálja. Eddig 4 hetente jártam, most a 30. héttől már 3 hetente kell, gyanítom, nemsokára pedig még gyakrabban szeretne látni a dokim. Ezeken a látogatásokon nem kell fizetni semmit sem, mert a szülés árában a terhesgondozás is benne van. Nem olyannak kell ezt elképzelni, mint otthon, nincsenek vizsgálatok a dokinál, kedélyesen elbeszélgetünk, hogy érzem magam, milyen vizsgálatok szükségesek (pl. cukor, ultrahang, stb.). Ezeket nem ő végzi el, hanem csak ír egy beutalót, és onnantól már nekem kell intéznem mindent. Ha időpont kell, akkor azt egyeztetni stb. Az eredményeket azonban ő kapja meg, így mindig akkor tudom meg egy-egy vizsgálat eredményét, amikor legközelebb nála vagyok. Súlyról pl. még sosem kérdezett, általában mér egy vérnyomást, meghallgatja a bébi szivhangját (ilyenkor Benedek többnyire jól megrugdossa), megméri a méh nagyságát, és ennyiben ki is merül a terhesgondozás. Felteszem az esetleges kérdéseimet, elmondom, hogy mi a gondom, aztán ő meg esetleg megoldja.

A doki, pontosabban a kórház küld el szülésfelkészitőre is. Nekünk a jövő héten fog kezdődni, igy erről még nem tudok nyilatkozni. Heti 1 este lesz, 5 alkalommal. Mivel mi egy kisebb kórházat választottunk szülni, ennek nincs akkora terme, ahol elférne az összes kismama és kispapa, a mi szülésfelkészitőnk a kórházzal kooperációban levő szomszédos Novotel szállodában lesz. Ez még azért is érdekes, mert ha nem érezném jól magam a baba érkezése után a kórházban, akkor minden további nélkül lehetőségem lesz átköltözni a szállodába.

 

Veszélyeztetett

Tünde veszélyeztetett terhes és még angolul sem beszél, Sydney 2004:

A kórház veszélyeztetett terhesek számára felállított klinikájára küldött a háziorvos, ahova kértünk is időpontot csütörtökre. Ráadásul azt is hozzátette, - amit idáig még senkitől nem hallottunk - hogy tolmács szolgáltatást is kérhetünk a rendeléshez, amikor is a Multikulturális Afférok [Ügyek] Hivatala (mik mehetnek ott, kérem?!) hivatalból kirendel egy magyar-angol tolmácsot, aki mindent pontosan fordít, és minden rendelésen jelen van.

Kértük is a kórházat, hogy akkor organizáljanak egy ilyen tolmácsot a számunkra, mivel a munkám miatt én biztos nem fogok tudni minden rendelésen jelen lenni.

A kórházról annyit, hogy állami kórház, public rendelésben járnak a népek oda, viszont az állapotok a magyar magánkórházak színvonalához hasonlatosak, talán csak a falakat nem festik olyan gyakran...

Kicsi feleségem eléggé fázós, és kértünk a nővérkétől még egy takarót, aki nagyon szívélyesen, mosolyogva hozott is még egyet, amit még előzöleg valamilyen melegítőben jól átmelegített! Volt egy kis konyha is a közelben, ahol ingyen tea, kávé és gyümölcsök voltak kirakva, hogy fogyasszon belőle, aki akar.

Érdekes volt látni, hogy minden szülő nő külön szobát kap, ahol az apuka és még valaki jelent lehet szülésnél. A szobák teljesen úgy néznek ki, mint egy hálószoba otthon, képek a falon, az ágyat több tucat változatban lehet állítani, hogy a legkényelmesebb legyen, a faliképek mögé vannak eldugva a készülékek, amikre szükség lehet, és a babának egy fűtött kis inkubátor-szerűsége van a mama ágya mellett. A műtő pár szobányira van, ha esetleg komplikáció lépne fel és választani lehet mindenféle alternatív szülési módok közül is, ami a szintén a szobához csatlakozó egyéb, csak a szülő nő rendelkezésére álló szobában/fürdőszobában történhet.

De gépek, készülékek nincsenek szem előtt, nem kell megosztani a szülőszobát másokkal, nem kell átgyalogolni egy másik épületszárnyba, mert már csak ott volt üres ágy, nem esik a vakolat az ember fejére, a nővérek/orvosok nem a zsebüket akarják előbb megtölteni és csak annak függvényében segítséget nyújtani, hogy ki mennyit volt képes adni.

Látszódik a higiéniára való törekvés, és hogy nem 40 éves a röntgenkészülék, amivel 2-3x kell átvilágítani valakit, mert az előző felvételeket mind tönkrevágta a gép, a beteg meg legfeljebb meghal tüdőrákban, de legalább az influenzából kigyógyult, nem?! És mindez egy közkórházban.

Tünde folytatja, Sydney 2004:

Végre du. 2 óra felé szóltak, hogy akkor ehetek, ihatok kedvemre, műtét nem lesz, azonban a kórház vendéglátásában maradok a következő 1 hétre.

Ajjajj, na most mi lesz?! Hogy fogom megértetni magam, és engem hogyan fognak megérteni?! Éreztem, hogy görcsbe ugrik megint a gyomrom, pedig az ebéd hatására már kezdtem egy kicsit megnyugodni.

És megtapasztaltam azt, amit a hosszabb ideje itt élők mindig mondanak, vagyis hogy mindig, mindenki meg fogja érteni, mit akarsz mondani, és azt szeretnék, hogy Te is értsd meg őket, csak kezdd el a kommunikációt!

Az itt dolgozók segítőkészek, nagyon emberiek. Csak egy példa: A második napon elkértem az UH eredményének a másolatát, és mint mindig, most is lefordítottam és döbbentem láttam, hogy a baba fejének a formáját megint kiemelték a jelentésen. Ültem az ágyban és csak sírtam.

Éppen bejött az éjszakai ügyeletes nővér és kérdezte, hogy mi a baj? Mutattam neki a lefordított anyagot, rajta bekarikázva a számomra negatív jelentéssel bíró szavakat. Erre ő sorrol-sorra végigment velem a riport tartalmán és próbált maximálisan megnyugtatni. Biztosított, hogy ha az orvos azt mondja, hogy nincs gond, akkor higgyem el! Elmesélte, hogy 4 fia van és a 3. gyerekkel azért izgulta végig az egész terhességet, mert azt mondták neki, hogy rendellenesen fejlődik a baba feje, és most teljesen egészséges.

Mikor látta, hogy kezdtem megnyugodni, akkor jött a kényeztetés... :) Kaptam kekszet, több csésze teát, és ami külön jól esett, hogy egy másik hölgy beült hozzám. Ő volt az, aki hétfőn felvett, és Ő lenne az én bábám, ha nem kellett volna mindig az orvosokkal találkoznom. Itt a konzultációk általában képzett bábákkal történnek, csak ha szükséges, akkor kapcsolódik be az orvos is. {A bábák négy éves egészségügyi főiskolát végeznek, jól képzett és jól fizetett specialistáknak számítanak. - a szerk.} Legalább egy fél órán át beszélgettünk mindenféléről, majd végül hozott egy pár gumírozott harisnyát is, ami elősegíti a vérkeringést a lábban, hogy ne vizesedjen, illetve nehogy vérrög keletkezzen. Később kaptam magazinokat is olvasgatni, majd jóéjszakát kívánt aznapra.

Meglepő, hogy mennyit megértettem a beszélgetésből, és hogy engem is mennyire megértettek. Ennék igazán örültem, mert ez elején elég kétségbeejtőnek éreztem a helyzetem. Itt vagyok egy kórházban teljesen egyedül, a nyelvet még nem beszélem igazán, hogy fogom tudni elmondani, hogy mi a gond?

Az orvosok mindent megtesznek, hogy minden kérdésemre választ adjanak. Az állam által biztosított ingyenes telefonos, vagy személyes tolmácsszolgálat segítségével pontos információt tudnak adni az állapotomról, és én is meg tudok kérdezni minden számomra fontos dolgot. A reggeli vizitek során is próbálnak úgy fogalmazni, hogy megértsem őket, és sosem látom rajtuk, hogy ez teher lenne számukra.

Még így a végére el kell, hogy mondjam, én elég szkeptikusan álltam az ausztrál kivándorlás gondolatához, de próbáltam nem nehezíteni ezzel férjem életét. Tudom, ez milyen sokat jelent neki.

Sok tapasztalatom még nincs itt, szinte csak a szoba négy falát sikerült eddig megismernem. Azonban a helyi, kórházi tapasztalatok után most először azt kell hogy mondjam, egy állami kórházban ilyen szintű ellátást otthon nem kaptunk volna. Most én is érzem, jó helyen vagyunk.

A gyerek azóta megszületett és jó nagyot nőtt.

Diana telefonba mondta nekem:

Az első hónapokban havonta van terhesgondozás. Szülésznő csinálja: megmérik a vérnyomásodat, meghallgatják a kicsi szívverését és megkérdezik, hogy minden rendben van-e. A 30. héttől kéthetente van terhesgondozás.

Van szülésre felkészítő tanfolyam, de azért külön fizetni kell. Amire Diana jár, az 200 AUD. Ebben mindenféle pozíció- és légzéstechnika tanítás van, meg a partnert is tanítják arra, hogy miben tud segíteni. Szóban az újszülött táplálásáról, gondozásáról van szó. A csoport szülés után is találkozik, nem csak előtte.

Két ultrahang vizsgálat van, az egyik a 16-18. hét között, a másik valamikor korábban volt, de Diana azt lekéste, így neki csak egy volt. Mivel mégis szeretett volna egy másikat is, ezért elment egy magánrendelőbe és ott 200 AUD-ért csináltatott egy háromdimenziósat, ebből a Medicare 85 AUD-t visszatérített.

Szülőotthonban akar szülni a randwick-i kórházban, Sydney belső részén. A szoba egy egyágyas, de az dupla, hogy jobban hasonlítson a családi hálószobához. Tágas, mindennel felszerelt, saját fürdőszoba van, óriási balkon. A fürdőszobában ott van a szülőkád, ahol lehet vízben szülni. A barátnője már szült és jól meglepődött, hogy még aznap haza akarták küldeni. Kérnie kellett, hogy még egy napot maradhasson.

Hajni mesélte:

Hajni egy éve szült egy nagy állami kórházban, ingyért ill. a Medicare költségére. Azt mondja, hogy választhatott a szülőszoba (labour ward) és a szülőotthon (birth centre) között. Mindkettő a kórházon belül volt. Az első az olyan, mint a szülőszoba általában, lényegében egy specializált műtőterem. Minden műszer, epiduriális érzéstelenítés, stb. helyben. Legfeljebb két vendég lehetett jelen a szülésnél.

A másik lehetőség, a szülőotthon. Ez egy családi hálószoba utánzat a kórházon belül. Dupla ágy, színes falak képekkel, stb. Minden úgy megcsinálva, mintha otthon lennél. Nincs semmi műtő vagy kórház jellege. Akár 4-5 vendég is jelen lehet a szülésnél. Lehet víz alatt is szülni.

Hajni szerint régen, ha valaki otthon akart szülni, akkor a szülésznőt a Medicare fizette. Ezt a kedvezményt megszüntették. Szülhetsz otthon, de akkor te fizeted a szülésznőt.

Hajni a szülőszobát választotta. Utána egy egyszemélyes kórteremben lakott, ahol egymásnak adták a kilincset a látogatók. A kosztot finomnak találta, a személyzetet figyelmesnek és hozzáértőnek. Ő maga is ért ehhez-ahhoz, mert védőnői végzettsége van. Hálapénz nincs. Minden ingyen volt.