Munkahelyi viszonyok

Kiss László, csillagász, Sydney 2004:

Másfél év még elég kevés, de nem panaszkodhatom. Számomra a legfontosabb az (volt és maradt), hogy a munkahelyi viszonyok kb. öt nagyságrenddel barátságosabbak, kollégiálisabbak, azaz élhetőbbek és elviselhetőbbek a magyarországiaknál. Otthon adjunktusként húztam az igát, itt sima posztdokként dolgozom, és az elmúlt szűk másfél év a legtermékenyebb korszakomat hozta el. Ez Mo-n lehetetlen lett volna. Ha csak erre gondolok, már megérte.

Réka, zenetanár, Brisbane 2004:

Az óra első pár perce után, amikor kiderült, hogy jóindulattal állnak hozzám, és segítőkészek a nyelvi nehézségek leküzdésében, én is teljesen feloldódtam, és már úgy csináltam mindent, ahogy elterveztem: felhőtlenül. A két órás szolfézs végén, nem tudom, hogy szokásból-e, vagy mert komolyan gondolták, tapsot kaptam. Hihetelenül jól esett.

Ádám, pincér, Sydney 2004:

A munka szerencsére egyre jobban megy és egyre jobban élvezem is. Sokat számít, hogy szeretem amit csinálok. Van, amikor nehéz esetekkel is találkozom, de nagyreszt megértők, jókedvűek a vendégek, elnézőbbek a hibákkal szemben, mint otthon. Otthon, "öntudatosabbaknak" érzik magukat a vevők, tudatni akarjak veled, hogy nekik ehhez joguk van. Itt egy mosollyal és néhány szóval el lehet intézni a problémákat.

Berci, fogtechnikus, Brisbane 2004:

Az biztos hogy nem fogok megszakadni a melóban mert nem az a munkatempó, mint otthon. Nagyon sok időt töltenek el egy munkán, de azt tökéletesre kell csinálni mikroszkóp alatt, és az otthoni 15-30 koronához képest itt csak 5-8-at kell megcsinálni naponta. Ez nem egy rossz dolog.:-)) Jól el lehet tökörészni a melóval. :-)) Jó fejek a munkatársak is, eddig nem volt gond, de igencsak nehezen értem meg őket. de majdcsak belejövök előbb vagy utóbb.

Máté, orvos, Tweed Heads 2004:

Mindenki meglepően segítőkész volt, sokkal könnyebben be tudtam teljesen "idegen" emberek közé illeszkedni itt az új munkahelyemen, mint otthon és nem kell minden nap azt tapasztalnom, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy másoknak keresztbetegyen, hogy ő maga jobb pozícióba kerülhessen.

Tamás, Microsoft, Sydney 2004:

Nekem a legnagyobb pozitívum itt AU-ban a munkahelyi légkör, egyáltalán nem számítottam erre. Ugyanez egy fő ok volt, ami miatt eljöttem Magyarországról. Az én esetem viszont különleges olyan szempontból, hogy ugyanannál a cégnél ugyanabban a munkakörben dolgozom itt AU-ban is, mint otthon. Ergo, ez a legkorrektebb almát almával összehasonlítás.

Az IT olyan, mint Magyarországon, nem rosszabb. Vannak viszont értelmes emberek, igazi CIO-k és igazi Enterprise Architect-ek, amik otthon nem léteznek. Öröm velük dolgozni. Szerintem, ha mindent megnézünk, jobb itt.

Posza, számítógépes, Brisbane 2005

Összefoglalva, teljesen más itt dolgozni, mint otthon. Itt nem érzi az ember, hogy fúrják egymást a kollégák, nem törtetnek át másokon, csak hogy előrébb jussanak, szóval nem igazán érzem azokat a negatív dolgokat, amit sajnos otthon megtapasztaltam. És ami jó dolog, a meló után nem jár az agyam még órákig, hogy mit kellett volna megcsinálni, vagy mi maradt el, illetve mi lesz holnap. Ha vége a munkaidőnek, akkor irány haza. Ez azért sokat ér.

Tibi, számítógépes, Brisbane 2005:

...munkahelyen munka, érdekes, élvezetes, nem túl nehéz. Otthon pihenés, hétvégén jó idő, kirándulás.

Anikó, logisztikus a Legónál, Sydney 2005:

Már másfél hete dolgozik, amikor:

Csütörtökön a kollégáim meglepetés-bulit szerveztek!!!! IMÁDOM A MEGLEPI BULIKAT!! Gyanúsak voltak egesz nap, az egyik kolléganő hozott sajtokat, a főnök délben kiment ebédelni, persze közben volt ebédje, nem is értettem, de gondoltam, ő tudja. (borért mentek:-)). Azt mondták, délután borozgatunk egy kicsit, mert néha szoktak ilyet csinálni, én meg persze elhittem. Aztán 4-kor mondta a Robert (=főnök), hogy na menjünk kicsit mi is oda a többiekhez. Persze addigra már az egész brigád ott volt, borospoharakkal a kézben, rám vártak. És kiderült, hogy az esküvőnk miatt van az egész, hogy gratuláljanak!! Kaptam egy kis képeslapot tőlük, mindenki írt rá valamit nekünk!! Nem csak nekem!! Kérdezték is, hogy kell kimondani Zsolti nevét;-)) Szóval irtó rendesek voltak, jól meg is voltam lepődve!! Jó pár üveg bor el is fogyott, meg a sokféle sajt!!

Hát itt az emberek mindent kitalálnak, csak hogy ne kelljen dolgozni. Múlt héten péntekre találták ki, hogy "Feed your Face Friday" legyen. Ami azt jelenti szabad fordításban, hogy tömd tele az arcodat pénteken:-)). Úgyhogy ment a sütizés egész nap.

Ezen a héten a szerdát szúrták ki, már nem tudom, mi volt az idétlen neve, a lényeg, hogy legóverseny volt. Mindenki összegyűlt a konyhába, kapott egy-egy doboz legót, és verseny, hogy ki rakja ki előbb. Hát maradjunk annyiban, hogy nem lettem az első 3-ban:-)) De azért összeraktam, nyereményként mindenki megkapta, amit összerakott, meg még választhatott is egy ajit egy nagy szatyorból. Na ez mintegy röpke másfél órát vett el a munkaidőből, de senkit sem zavart.

A péntek meg csak úgy általában laza. Itt is szokás a Jeans Day, szóval ahogy péntekenként felöltöznek az emberek az a nem semmi. Amúgy is borzalmasan öltözködnek, mindenhol, kb. azt veszik fel, ami először a kezükbe akad, tök mindegy, hogy néz ki. Na pénteken ugyanez, csak farmerral...borzasztóak :-))

Tegnap meg csak úgy spontán borozgatás volt megint. Kérdeztem, hogy ünnepelünk-e valamit, majd közölték, persze, azt hogy kedd van:-)) Szóval mindegy itt csak buli legyen munka helyett!

Szerdán "Post it" nap volt az irodában. Ez azt jelentette, hogy mindenki kedves kis üzeneteket csempészett a másik asztalára aláírás nélkül persze. Jópofa volt. Mondjuk az ozik bármikor kaphatók a marhaságra:-))"

Zsolt vegyészmérnök, Brisbane 2005:

Számos érdekes, új és az otthonival összehasonlítva megdöbbentően más rendszerű tervezési módszerrel találkoztam amelynek előnyös oldalait igyekszem mielőbb elsajátítani. Az élet majdnem minden területén tapasztalható pozitiv szemlélet, ... furcsa volt számomra az emberek segítőkészsége és a legjobb megoldásra való törekvése. Magyarország nem ilyen.

A kollégák az első perctől kezdve nagyon barátságosak, segítőkészek voltak.

Heti rendszerességgel tartott meeting-eken beszéljük meg a teendőket. Mindenkinek alkalma és lehetősége van ilyenkor a munkájáról beszámolni a szűk csapat előtt. A munka előrehaladtával néhány szerződéses kolléga csatlakozott illetve vált ki a csapatból. A jó csapatszellemet minősíti hogy többször voltunk előre megszervezett búcsúztató vacsorákon, amikor egy-egy kolléga kiválása alkalmából hangulatos, vidám órákat töltöttünk együtt.

A feladat(ok) komolyságát és sokaságát jelezte április környékén az, hogy a normálisnak számító heti 40 órás munkaidőt megemelték 45-re, majd 50-re. Most az utóbbi hetek hajrájában már 55 órázunk, de (ha lehet mondani) poén az egészben az hogy - itt mivel semmi sincs ingyen - a túlórát kifizetik.

Saját bőrömön tapasztaltam otthon, hogy mindentől függetlenül az ember mindig ugyanannyi pénzt látott a bankszámlakivonatán; akár csak alibiből jart be a munkahelyére, akár meggebedt hónapokon keresztül a munkában...

A sok munkához még annyit hozzá kell tennem, hogy a project elején kb. 8 fősre volt tervezve a csapatunk. Ahogy egyre inkább ástuk magunkat bele a tennivalókba, úgy tudatosult mindannyiunkban (főleg a project vezetőkben) hogy további munkaerő(k)re van szükségünk. Nem tellett sokba és az időszakos erősítés megérkezett. Ez is újdonság volt számomra, hisz Magyarországon mindegy hogy mennyi munkánk volt (az utóbbi időszakban szerencsére nem kevés), de azt mindig az adott emberállománnyal kellett elvégezni. Az meg már az illető egyén baja, ha rá kiszabott feladatokkal határidőre nem végez (ejnye-bejnye...)

Péntek délelőttönként egy morning tea nevű összejövetelen a project vezetői baráti hangulatban ismertetik, hogy éppen hol állunk, mik a teendők, kulcsfontosságú elérendő célok. Ezekre a nyitott beszélgetésekre mindenkit meghívnak; igazán közösség-kovácsoló jellege van az ilyen és ehhez hasonló megbeszéléseknek.

Időközben a cég szokásos, évi performance review-ján az általam végzett munka értékelése mellett a számomra fontosnak tartott szakmai és személyes jellegű kérdéseket is megbeszéltük hatsszemközt a vezető mérnökkel és a process team vezetőjével. Megnyugtató volt az az objektív és részletes értékelés, amit a közvetlen főnököm mondott. A performance review eredményeképpen ""exceeds expectations" (felülmúlja az elvárásainkat) értékelést kaptam. A szerződéses állományból alkalmazottiba kerültem.

Kropi könyvelő, Melbourne 2005:

A projekt már vagy 3 éve fut, így tényleg "nagy öregnek" számít, ha valaki a kezdőcsapatból elhagyja a fedélzetet. Szóval már egy búcsúztatón is részt vettem, ami megint csak olyan érzéssel töltött el, hogy egy barátságos csapat tagja vagyok.

Közérzetjavító program gyanánt minden minden dolgozó elmehet egy 10 perces munkahelyi masszázsra az elkövetkező hetekben. Be kellett jelentkezni előre, kíváncsian várom, hogy milyen lesz!

Másik jópofa dolog a "hét gyümölcse" program. Minden héten kiválasztanak egy gyümölcsöt, amiből egy kartonnal kitesznek a konyhába, hogy mindenki jóízűen belakmározzon belőle. Az első héten a banán, a másodikon a narancs, a harmadikon az alma volt a kiválasztott gyümölcs. Holnap már új gyümölcs lesz, kíváncsian várom, mire esik a választás!

Azt kell mondanom, hogy a "szürke hétköznapok" elkezdődtek. Persze, ezek a szürke hétköznapok csak annyira szürkék, amennyire azzá tesszük. Azért leírom egy átlagos napunkat.

Kelés reggel hétkor. Én Áginál 20-25 perccel korábban szoktam kelni, ha úszással kezdem a napot. Reggeli, majd munkába indulás 8 körül. Mivel úgyis munkalap alapján dolgozunk, nem kell pontosnak lenni. A lényeg, hogy a 10-12 és 14-16 óra közötti időszakot lehetőleg benn töltsd a cégnél.

3 villamosmegállóra van a munkahely, egy kis reggeli séta és 10 perc alatt ott lehet lenni. Ebédidő déltől egy óra. Az elején azt mondtam, hogy miért kell egy órát szöszmötölni az ebéddel, de aztán rájöttem, hogy milyen jó, hogy nem kell mindig rekordidő alatt végezni! Az ebédeket együtt töltjük Ágival, besétál hozzám, vagy keresünk egy kajáldát félúton.

A munkát öt-fél hat körül fejezzük be, aztán hazajövünk. Mostanság a Jóbarátok tévésorozat van a programon, merthogy imádjuk, és megnézünk 1-2 részt angolul. Azt kell mondjam, hogy egyre jobban megértjük, az elején nem volt könnyű felirat nélkül követni a párbeszédeket. Aztán van, hogy biciklizni megyünk, ha jó az idő, vagy lemegyünk úszni egyet. Szóval, olyan normális estéink vannak, amilyeneket mindig is szerettünk volna. Nem törjük a fejünket esténként a munkahelyi feladatainkon, de ez lehet, hogy csak azért van, merthogy egyelőre nem olyan pozícióban vagyunk?

Hayim számítógépes, Melbourne 2006:

A másik tévedés: "az ausztrálok buták, és a magyar munkaerő sokkal jobb". Lehet, hogy sok munkahelyen igaz. Itt nem. Nagyon jó, nagyon erős céghez kerültem. Amennyire 2-3 nap után meg tudom állapítani, ez egy nagyon gyors iramban fejlődő, fiatalokkal teli cég, ahol az emberek keményen dolgoznak, és erősen megválogatják, hogy ki jöhet hozzájuk (de nem tévedhetetlenek, hiszen én is bekerültem). A 60 melbourne-i dolgozó mellett már nyitottak irodát Szingapúrban, Amerikában, Angliában.

Nagyon jól érzem magam ennél a cégnél. Kemény a meló, rengeteget kell tanulnom, gyorsan és hatékonyan dolgoznak az emberek. Azaz tetszik.

Hayim számítógépes, Melbourne 2007:

Na, aki azt mondta nekünk, hogy Ausztráliában nincsen hajtás a munkahelyeken, mindenki "no worries" mentalitásban melózik, annak azt javaslom, hogy ne terjessze tovább ezt a hírt, mert nem igaz. Bár itt is lehetnek olyan munkahelyek, ahol lazábban lehet dolgozni (állítólag az államigazgatás ilyen), de a normális, piaci környezetben működő munkahelyeken éppúgy nagy a hajtás, mint Magyarországon.

Az sem lehet elmondani, hogy az ausztrálok buták, bezzek a magyar oktatásban nevelkedettek milyen könnyen boldogulnak (most nem az oktatásról akarok beszélni, arról majd akkor, ha lesz tapasztalatom benne). Nagyon sok különböző emberrel dolgoztam. Kínaival, indiaival, ausztrállal, írrel, orosszal, indonézzel, angollal, stb. Az, hogy valaki buta vagy okos, szorgalmas vagy lusta, jószándékú vagy nem; nos ezek a dolgok nemtől, bőrszíntől, származástól, vallástól teljes mértékben függetlenek.