Az egészségbiztosítási rendszer
A nyugat-európai rendszerekhez hasonló, mindenkire kötelező, egyenlő és egyenlősdi biztosítás működik. Jövedelmünk 1,7%-át vonja erre a célra az adóhivatal.
Gyakorlatilag teljesen ingyenes általános- és szakorvosi ellátás, közkórházi ápolás jár mindenkinek, az új bevándorlóknak is. Extrák fedezésére, pl. magánkórház, fogászat, fizioterápia és hasonlók lehet kiegészítő magánbiztosításokat kötni.
Természetesen itt sem tökéletes minden, csak azért mert van rá elég pénz. Itt ugyanúgy beleválaszthat az ember és kifoghat egy rossz orvost. Statisztikusan azért csak javít a túlélési esélyeinken az, hogy tényleg van bőven jól képzett személyzet, műszer, gyógyszer, minden ami kell. Távoli területeken még repülő orvosi szolgáltatás is. Ehhez járul a népesség jó testi-lelki kondíciója, vitaminokkal és napfénnyel való bőséges ellátottsága. (Ez utóbbiból mintha egy kicsit sok is lenne.) Az eredmény az, hogy a születéskor várható élettartam Ausztráliában majdnem 10 évvel hosszabb, mint Magyarországon.
Onezimusz orvos, Adelaide 2007
Ma a csoport meglátogatta a Gyermekkórházat. Itt is leesett az állam. Ha a fele műszerezettség lenne egy magyar gyermekkórházban, akkor mar elégedettek lennének.
Alapvető különbségek
A magyarországi hagyományok gyökeresen különböznek az angolszász hagyományoktól. Háziorvosi szinten még hasonló a helyzet, de ha szakorvosra szorulsz, vagy netán kórházba kell vonulnod, akkor más a rendszer.
A Medicare
Állandó lakosoknak és bizonyos ideiglenes lakosoknak, például azoknak, akiknek a házastársuk ausztrál lakos, azonnal jár a Medicare, a szövetségi egészségbiztosítás. A megérkezés után kb. két hét múlva a Bevándorlási Hivatal átküldi az adataidat a Medicare számítógépének és attól kezdve igazolva vagy, kiválthatod a kártyát. Az egészet elintézheted a neten keresztűl is.
Mi jár a Medicare keretén belül?
Ingyenes házi-orvosi ellátás és kedvezményes árú szakorvosi ellátás, ingyenes közkórházi kezelés és ártámogatott gyógyszer.
A Medicare kártyával úgy kell fizetni, mint egy hitelkártyával. Annak a mintájára alkották meg az egész szisztémát, hiszen az elterjedt és jól ismert volt. Ez egy olyan hitelkártya, amivel lehet fizetni, de nem kell törleszteni. Ahhoz az orvoshoz megyek vele, amelyikhez akarok. Nekem mindig két általános orvosom is volt, egy a munkahelyem, egy meg a lakóhelyem közelében. De ha éppen nem rendeltek, akkor mentem máshoz is.
Posza, Brisbane 2005:
A múlt héten nekünk is volt szerencsénk a helyi egészségbiztosítási rendszerrel és orvosi ellátással ismerkedni. Történt ugyanis, hogy elég sz..ul éreztem magam a múlt heten, kóválygott a fejem napközben, és nem nagyon akart elmúlni. Mivel hétköznap melóztam, ezért hétvégén bementünk egy olyan rendelőbe ahol hétvégén is van rendelés. Szombaton bejelentkeztünk és vasárnap délelőtt-reggelre volt időpont. Pár perces várakozás után egy kedves, kerekfejű, pocakos doki fogadott, elmondtam a panaszokat, közölte hogy mitől lehet. A lényeg, hogy valamilyen fertőzést összeszedhettem, amit egyszerűen ki kell pihennem, és ha nem múlik el a dolog, akkor komolyabban megvizsgálnak. Nem mondom, hogy mar tökéletes a halmazállapotom, de azert javulok.:)
Az egész vizsgálat 50$-ba került és ebből 31$-t visszaad a Medicare, ami a helyi TB megfelelője. Elvileg ingyenes lett volna, de azért került ennyibe, mert hétvége volt. Ma bementünk egy Medicare irodába, ahol leadtuk a dokitól kapott számlát és visszakaptuk a 31$-t. Ehhez az egészhez nem kellett semmi papír, csak a Medicare kártyaszámunk, ami hasonló az otthoni TAJ számhoz. De nem kérdezősködtek, nem kellett várni a pénzre hónapokig és semmi otthon tapasztalható "rugalmas" ügyintézés. Ilyenkor szoktunk csodálkozni, hogy ha ez itt tud működni, akkor máshol miért nem.
Andi, Brisbane 2007
Ma voltam vérvételen, és úgy érzem meg kell osztanom az élményt. Egy kis családi házikó volt a labor, ez amúgy állami hely, ahol senki sem várakozott rajtam kívül, én sem,, mert egyből behívtak. A szoba, ahol ketten voltunk, a "nővérrel", aki férfi volt, inkább egy irodához hasonlított, mint kórházi helyhez, halk zene szolt, szóval kellemes volt a hangulat. Az otthoni privát klinikákhoz tudnám hasonlítani. A nagy bőrfotel, amiben ülni kellett, oda volt erősítve, tehát semmi húzgálás meg tologatás, forgás, ilyesmi. Megkérdezte, mikor ettem utoljára, jól vagyok-e, stb. A szúrást nem is éreztem, habár ez már otthon is előfordult néhány nővérrel. Elküldik az eredményt a dokinak. Hogy itt milyen jól vannak megoldva a dolgok és mennyire alulmarad az otthoni szint ehhez képest. És ez nem csak a pénzen múlik, de hogy itt mennyire kedvesek és segítőkészek az emberrel, pedig itt is csak egy vagyok a sok közül, aki az utcáról esik be, nem is fizetek neki semmit zsebbe, szerintem hülyén is néznének rám. És nem esik nehezükre mosolyogni meg megkérdezni hogy jól vagy-e.
Kanga régi bevándorló, Melbourne:
Másról akartam írni, de bikfic keddi (febr.6.) bejegyzése nem hagy nyugodni. Nem a postai része, hanem az orvosi rendeléseken a "besuttyanókról" leírtak. Bevallom, először nem is értettem hogy is van ez, mert igencsak kiestek az emlékeimből a magyarországi módik. Talán azért is, mert az itteni rendelői rendszer olyan egyszerű és nagyszerű, hogy az ember nem is gondolja, mehet ez másként is. Ugyanis a rendelőkben (családi v. körzeti) a váróhelyiségben nemcsak a várakozó betegek vannak, hanem a recepció is, ahol a pult mögött ül vagy ülnek az asszisztensek, akiknél be kell jelentkezni. Ugyancsak az ő részüknél tárolják a páciensek dossziéit, így ha az ember megjelenik (általában kért időpontban, de nagyon sok helyen e nélkül is lehet) kikeresik az "aktát" és előkészítik. Így az előző beteget befejező orvos megjelenik a váróban és felmarkolja a következő dossziét és behívja a beteget. A doki és betege kettesben vannak a rendelőben, nincs nővér, beírónő, asszisztens, cucuska-mucuska, senki más csak ők, hisz ami ott elhangzik az csak a betegre és az orvosra tartozik.
A szakorvosi rendelések dettó így mennek, vagyis első állomás a recepció, de ott csak előre bejelentkezés van és a háziorvos beutalója kell. Szóval ez a rendszer és egyszerűen nincs is alkalma "besuttyani" valakinek, mert mindenki rendben és sorban vár és kerül sorra. Sőt ha csak recept kell, azt telefonon lehet kérni a recepciósokon keresztül, majd miután a doki felírja, személyesen felmarkolni a rendelőben. Igaz néhány helyen ezért is fizetni kell, de sokkal kevesebbet, mint egy vizitért.
Emlékszem anno ezt mind leírtam a férem nagybátyjának, aki akkor még aktív körzeti és üzemorvos volt, mire visszairt, hogy szerinte otthon ehhez át kéne az egészet szervezni, tervezni, építeni, pedig így elmondva tényleg jól hangzik. Azóta eltelt 19 év.
Magán vagy állami?
A kórházak többsége állami. A Medicare - ami szövetségi - téríti nekik a betegek kezelését. Ennél bonyolultabb az ügy, néha kétoldalas cikkek szoktak róla megjelenni jobb pénzügyi lapokban. A kórházban téged gyógyító orvost, aki többnyire magánorvos, azt viszont te fizeted. A kórházban - most kapaszkodjatok meg - nincs orvos. Neked kell vinni magaddal. Úgy működik a rendszer, hogy:
Elmész az általános orvosodhoz (GP, General Practicioner), hogy fáj a fejed. Az megállapítja, hogy valami titkos kór lappang és beutal egy agy-specialistához.
Elmész az agyashoz, Dr. Ezésezhez. Maszek rendelője van egy nagy kórház melletti árnyas utcában. Ugyanabban az épületben van egy sor egyéb specialista is. A névtáblákat nézegetve egészen elszörnyedsz még a gondolatra is, hogy mennyi fajta betegség létezhet. Ugyanakkor azt is megállapítod, hogy az orvosok egyharmada kínai, egyharmada indiai, a maradék minden egyéb. Dr. Ezésez kivizsgál és megállapítja, hogy a sok valóságsótól felment az agyvized, lékelni kell a koponyádat, hogy eltávozhasson a gőz. Megkérdezi, hogy van-e magánbiztosításod. Nincs. Jó, akkor asszongya, hogy beutal az állami kórházba, az ingyenes, de bizony várni kell 14 hónapot, addig menj haza és borogasd a fejed.
Ha azt válaszoltad volna, hogy van magánbiztosításod, akkor szintén beutal az állami kórházba, de ebben az esetben nem kell várnod....olyan sokat. Figyelem! Ez egy nagyon értékes információ új bevándorlók részére. Ez a magánbiztosítás lényege, hogy ha van, akkor hamarabb sorra kerülhetsz. De ezt soha, senki nem mondja meg neked, erre úgy kell rájönnöd. Nekem egyszer egy kedves és okos ifjú hölgy elmagyarázta az egyik magán-betegbiztosítónál. Azóta kirúghatták, mert aki ennyit tud, az gyanús.
Azt is válaszolhattad volna, hogy van magánbiztosításod és abból a legdrágább fajta, ami a magánkórházi kezelést is fizeti. Erre az orvos mégis csak az állami kórházba utal be, mert a legtöbb magánkórház kis intézmény, nincsenek felkészülve agylékelésre, csak ilyen csip-csup hétköznapi operációkra és nagyon finom a koszt.
Kivárod a hosszabb-rövidebb sorodat a fentebbi variációk valamelyikében és az adott napon megjelensz a kórházban.
A recepciónál elég a nevedet mondani, a kártyádat elővenni és már tudják, hogy Dr. Ezésez páciense vagy. Kézen fogva elvezetnek.
A műtétre várva derül ki, hogy mégis csak vannak orvosok a kórházban, nem csak Dr. Ezésez, aki nyílván erre a napra a te kedvedért bejött. Van altatóorvos, aki elmondja, hogy mit is fog rajtad elaltatni, van ún. rezidens orvos, aki asszisztál Dr. Ezéseznek, tartja a fúrót, stb. Van ott szakember dögivel, nővérek, műtősök, annyian vesznek körül, hogy oxigénmaszk kell a lélegzetvételhez. Azt is adnak. Mindenkin színes ruha van, világos, nyugtató hatású zöld. Nem segít az se, nagyon izgulsz. Nem sokáig, mert egyszer csak elsötétül minden.
Arra ébredsz, hogy meggyógyultál. Most vársz a számlákra és egy kicsit attól tartasz, hogy szívbajt kapsz tőlük. Nem kell félned, ez nem Amerika.
Ha Medicare-beteg voltál állami kórházban, akkor nem kapsz semmit. Totál ingyért volt az egész. Ebben az esetben az orvosodat nem magad választottad meg, hanem a kórház adott egyet. A saját magad választotta orvos csak akkor jár, ha van magánbiztosításod vagy ha fizeted a saját zsebedből.
Ha magánbeteg voltál egy állami kórházban, akkor minden orvos, aki körülötted lebzselt, küld egy-egy számlát. Ezeket nagyobb részt kifizeti a Medicare, a maradékot te fizeted zsebből. Az állami kórház maga is küld egy számlát, azt nagyobb részt kifizeti a magánbiztosításod, a különbséget te fizeted zsebből.
Ha magánbeteg voltál egy magánkórházban, akkor ugyanaz a helyzet, mint az előző pontban, de nagyon finom volt a koszt.
Egészségügyi ellátás azoknak, akiknek nem jár semmi
Illegálisoknak és bárki másnak, akinek nem jár Medicare létezik egy ingyenes orvosi ellátás Sydney-ben. Eredetileg szexuális problémák gyógyítására hozták létre, de mivel nem tesznek fel kérdéseket és nem kérnek semmilyen kártyát, ezért nagyon jól megfelel bárkinek, akinek problémája van. Nem szexuális jellegű betegségeket is kezelnek.
Sydney Sexual Health Centre, Level 3, Nightingale Wing, Sydney Hospital, Macquarie Street, Sydney, NSW 2000, Telephone: 9382 7440
Szükség esetén még tolmácsot is biztosítanak
Magánbiztosítások
Egy új bevándorló vígan elvan nélkülük. Később gondolhatsz rá, de a kezdeti időkben igazán nem fontos ezzel törődni, lesz éppen elég más gondod. A magánbiztosítások részben fedezik az állami kórházi, magánkórházi, fogászati, fizioterápiás, ortopédiás és hasonló költségeket. Mivel a fiatal, jó egészségi állapotú népesség inkább csak befizető, az idősebbek pedig a felhasználók, ezért a rendszerbe kényszerítő elemek vannak beépítve, amik mégis ráveszik a fiatalokat arra, hogy belépjenek tagnak.
Ervin 2007-ben fogásznál volt:
Telefonon bejelentkeztünk és a megadott időben (5 nap múlva) mentünk is reggel fél 8-ra. Szép és modern rendelő, kedves asszisztensek vártak, és megjött időben a doki is. Papírok kitöltése után be a székbe, Erika segítségével elmondtam, hogy mi a gond. Megnézte és 15 perc alatt meg is csinálta. Ezután tüzetesen átnézte az összes fogamat, lediktálva az asszisztensnek minden fogról az adatokat.
Felhívta a figyelmemet, hogy még 2 fogamat kellene betömni és a kis kamerájával le is fotózta és megmutatta a helyeket. Kérdezte hogy most akarom-e, mondtam majd egy másik alkalommal. Ellenben a fogkövek leszedéséhez szinte mindenképp ragaszkodott, amit végül is nem bántam meg, mert igencsak szépen letakarította mindet és még fel is polírozta. Kész vagyunk, lehet menni ki és a kinti kolléganőnél kell majd fizetni.
Számítottam úgy 120 - 150 $ -ra maximum, de a végeredmény 280 $ lett. Az kemény magyar forintba átszámolva igencsak szép kis summa, közel 45 e Ft. A kapott számlából aztán kiderült hogy a tömés maga 125 $ volt, a teljes átvizsgálás 115 $ és a fogkő leszedés 40 $. Ez a végár már a 10% kedvezményt is tartalmazta. Így lebontva már nem is annyira vészes, ha pedig figyelembe vesszük az itteni átlag ember napi keresetét, hát akkor ez körülbelül egy napi átlagbérnek felel meg :-) Ó bárcsak én is ennyit keresnék egy nap, na de majd.
Így látta egy orvostanhallgató 2003-ban egy vidéki kórházban
Felmerült az egészségügy témaköre, amiről testközeli élményeim vannak. Az elmúlt év (2003) nyarán, Au-ban télen, 2 hónapot töltöttem egy állami kórház belgyógyászatán végzős orvostanhallgatóként. Bundaberg-ben a Bundaberg Base Hospital medical ward-on. A finanszírozással kapcsolatban túl sok mindent nem tudok. Inkább személyes élményekről beszélnék.
A kórház nagyon jól felszerelt, karbantartott, modern volt. Természetesen légkondicionált, télen is. Én majd megfagytam (a külföldi dokikkal együtt) míg az ausztrálok pólóban, rövidnadrágban szaladgáltak (látogatók sokszor mezítláb) A nővérek, ápolók egyébként is póló-rövidnadrág vagy szoknya összeállítású egyenruhában vannak. Az orvosok civilben. Tehát itt nincs feher köpeny. Csak a sebészeknek van műtős ruha és néha abban szaladgálnak az osztályon, de egyébként ák is civilben, de elegánsan öltöznek.
Az orvosok... 80 %-uk külföldi, elsősorban ázsiai (Kína, Pakisztán, Burma, Irán, Irak.... stb, stb), de vannak dél-afrikaiak, angliaiak és az USA-ból is érkeztek. A munka dandárját itt is a rezidensek és a még nem szakorvosok csinálják. (PHO, JHO, intern) A szakorvosok (consultant) csak tanácsokat adnak, a gyógyszerelest állítják be ill. a szakrendeléseken dolgoznak.
Teamek vannak. A team leader a consultant, mellette általában egy JHO vagy PHO van beosztva. Ha van rezidens (intern) vagy orvostanhallgató, akkor ők is csatlakoznak hozzájuk. Én dolgoztam dél-afrikai és burmai doktorokkal egy teamben. A napunk reggel 8-kor indult. Ekkor a PHO-val átvettük az éjszaka hozzánk érkezett betegeket. Az éjszakai ügyeletben érkezett betegeket egy bizonyos szisztéma szerint osztják szét a teamek között.
9 körül érkezett a consultant és elkezdtünk vizitelni. Az új betegekkel természetesen sokkal több időt foglalkoztunk. Minden betegágy körül függöny volt, amit mindig behúztunk, ha beteget vizsgáltunk.....akkor is, ha nem volt levetkőztetve. Erre mindig nagyon ügyelt mindenki. Sőt ha a nővérek csináltak valamit a beteggel a behúzott függöny mögött, akkor mi soha nem mentünk oda addig vizitelni, amíg be nem fejezték.
Ha a betegnek kérdései voltak, akkor addig álltunk mellette, amíg mindent meg nem értett. Természetesen ez abszolút orvos függő dolog volt. Más orvosok nem foglalkoztak ennyit a betegeikkel.
11 óra körül mindig elmentünk kávézni, teázni a kórház éttermébe (a többi dolgozóval együtt, természetesen nem egyszerre) Ezután ha volt még betegünk, tovább folytattuk a vizitet, ha nem, mindenki ment a dolgára. Délben ebéddel egybekötött előadás volt az orvosoknak, általában 2-3 alkalommal egy héten. Ilyenkor vagy a szponzorok által biztosított szendvicsek, pizza stb volt, vagy a kórházból hoztak szendvicseket, teát, kávét. És amíg mindenki ebédelt, addig okos dolgokat hallgattunk a legkülönbözőbb témakörökből.
Délután folytattuk a munkát, elsősorban papírmunkát ill. a kiírt vizsgálatok eredményeit értékeltük. Ha nem volt semmi dolgunk, akkor a kórház konyvtárában szakirodalmat, könyveket olvashattunk, ill használhattuk az internetet. Orvostanhallgatóként nekem nem kellett dokumentációt írnom. Viszont volt belépőkódom a számítógépes rendszerhez, és azon keresztül ellenőrizhettem a betegek labor-eredmenyeit.
Az orvosok tudása nagyjából hasonló szintű volt. Természetesen volt, akire simán rábíznám az életemet, és olyan is, akire semmi pénzért sem. A magyar viszonyokkal összehasonlítva én úgy látom, az itthoni orvosok általános tudása szélesebb körű. Itt egy belgyógyászaton szinte minden betegséggel foglalkoznak, és nem küldik azonnal a betegeket még speciálisabb orvoshoz. Bundabergben csak alapvető terápiákat adtunk, ha speciálisabb beavatkozásra volt szükség, akkor a beteget kuüdtük tovább Brisbane-be. Tehát itthon egy belgyógyász-kardiológus csinál szív UH-t, de kezeli a májbetegséget is.
A nővérek kedvesek, lelkiismeretesek, foglalkoznak a hozzátartozókkal is. És rengeteg egyéb szakember dolgozik még a kórházban a logopédustól a gyógytornászon át a speciális diétákat beállító szakemberekig.
A GP és a kórházi orvosok között gyakori a telefonos kapcsolat, illetve ha valakit specialistához küldtünk tovább, akkor azzal is telefonon megtörtént a kapcsolatfelvétel, tehát a beteg mindig tudta, hogy pontosan mikor, kihez kell mennie. Természetesen várakozási lista van és meglehetősen hosszú. Aminek az a nagy hátránya, hogy mire a beteg odajut, sokszor már meglehetősen sokat romlott az állapota.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Azt hiszem mindkét rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai. Természetesen orvosi szempontból Ausztrália paradicsom a magyar állapotokhoz képest. Hálapénz nincs, a betegek tudatában ez a fogalom nem létezik, viszont az orvosokat nagyon jól megfizetik és nem kell belehalni a munkába. Ha meg valaki még több pénzt akar, akkor magánrendelőt nyit. Az átlag orvosi fizetésből is nagyon jól meg lehet élni. -M-