A bevándorlási eljárás

Gyakran kapok ilyen kérdést:

A következő kérdésem lenne: Férjem (44 éves), én (39 éves) és lányunk (15 éves) szeretnénk kivándorolni, és letelepedni Ausztráliában. Pénzünk azt hiszem lesz elegendő, és az itthoni életünk felszámolását is meg tudjuk oldani. Milyen papírok szükségesek, amivel el tudunk indulni? Kell valami kérvényt még itthon az Ausztrál Nagykövetségen intéznünk, vagy egyszerűen kiutazunk és ott oldunk meg mindent?

Egyáltalán van arra elérhető normális esély, hogy kiutazunk és le tudunk telepedni? Szoktak visszautasítani letelepedési engedélyt?

Ez az egész úgy játszódik le, hogy a bevándorolni szándékozó bevándorló-vízumot kér. Ez egy nehezen megszerezhető és drága vízum, de aki megkapja, az teljes jogú ausztrál lakosként lép ki a repülőgép ajtaján. Azonnal dolgozhat, szabadon költözködhet, jöhet-mehet. Jár neki szinte minden olyan szociális ellátás - pl. az ingyenes orvosi kezelés - mint az ausztrál állampolgároknak, de az első két évben nem kaphat munkanélküli segélyt. Négy év ausztráliai élet után az ausztrál állampolgárság is jár.

Elég, ha a családból egy személy megfelel, vele együtt az egész család, vagyis a párod és az eltartott gyermekeid is megkapják a bevándorló-vízumot.

Összehasonlítás más országokkal

Ausztráliában nincs nyolcmillió illegális, mint az USA-ban. Ausztrália egy jól őrzött szigetország, jól szabályozott bevándorlási rendszerrel. Aki megszegi a vízumszabályokat, az nem tud itt ragadni. Külföldről kell kérni a bevándorló-vízumot. Interneten és postán át intéződik minden. Nincs hivatali kilincselés.

Ilyen kérdéseket is kapok:

Nem jönnék haza, hanem kint maradnék feketén dolgozni. Valami megoldást lehetne erre találni? Szerintem kint is rengeteg feketemunkás van, valahogy ők is elkezdték és azóta biztos sokan le is telepedtek.

Nem lehet csak úgy idejönni - mondjuk egy turistavízummal - munkát találni és aztán elkezdeni az ügyintézést. Ez nem az Európai Unió, itt mások a szabályok. Aki tövénytelenül itt marad, az szinte biztos, hogy végleg elásta magát és nem tudja majd törvényesíteni a helyzetét. Előbb-utóbb el kell mennie és nem térhet vissza soha többé. A sok illegálisról annyit, hogy ezen sorok írásakor 4 magyar van itt illegálisan. Négy!

Ez még nem munkára jelentkezés

Sokan gondolják azt, hogy ez az egész egy munkára jelentkezés.  Nem csoda, hogy úgy gondolják, hiszen úgy néz ki. A látszat csal. Ez csak a vízumra jelentkezés. Ennél a pontnál a Bevándorlási Hivatal azt vizsgálja meg, hogy ha tényleg munkára jelentkezel majd Ausztráliában, akkor valóban jó esélyeid lesznek-e.

Ezért van az, hogy nem lehet alkudozni. Nem lehet azt mondani, hogy kedves hivatal, a szakmám ezért meg azért nem felelt meg önöknek, de én hajlandó vagyok bármit elvállalni, akár gályára is elmegyek, csak engedjenek oda. Ilyen alkudozásra nincs lehetőség. A hivatal nem alkudozhat. A hivatal mereven, a törvény betűje szerint végzi a dolgát.

Csundi írta Brisbane-ből

Nos kezdjük az elején:

Ausztráliában a letelepedés komoly pénzkérdés. Ha tele vagy hitellel, nulla tőkéd van, akkor nagyon nehéz elindulni. Eleve ugye ki kellene valahogy jutni. De előtte a vízum ügyintézés sem két fillér.

Aztán a másik sarkalatos pont: milyen a nyelvtudásod? Ma már nem úgy működik, mint 56-ban, hogy mindegy, hogy egy mukkot sem beszélsz, csak gyere. Nyelvtudás nélkül itt nem mész semmire, ha állásra jelentkezel, biztosan nem vesznek fel úgy, hogy nem beszéled a nyelvet. Főleg, mert egy-egy helyre sokan pályáznak, nem Te vagy az egyetlen bevándorló, és a többiek általában beszélnek angolul Arról nem beszélek, hogy egy született ausztrállal szemben esélyed sincs, hacsak nem vagy szakmailag egy géniusz, vagy éhbérért is hajlandó vagy dolgozni.

Fontos még: milyen szakmád van? Recesszió van jelenleg itt is, így a pénzügyi szektorban például elég nehéz elhelyezkedni, kétkezű munkásként viszont nagyobb esélyed van. Ha odahaza középszerűen végezted a dolgod, akkor ne számíts sok jóra itt sem.

Tudomásul kell venni, hogyha ide kijössz, akkor nem a nulláról, de a mínusz egyről kell kezdeni mindent. Azért a mínusz egyről, mert egy született ausztrállal szemben, aki a nulláról indul még mindig hátrányban vagy, mert nem itt születtél.

És végül, de nem utolsó sorban: hány éves vagy? 35 felett egyre több pontot kell összegyűjteni, úgyhogy minél fiatalabb vagy, annál jobbak az esélyeid.

Természetesen nem reménytelen a helyzet, és a pozitívum az, hogy hosszútávon a becsületes munkával kényelmes, nyugodt életet tudsz biztosítani magadnak és a családodnak.

Ha Magyarországon megtaláltad a számításod, és anyagilag jó helyzetben vagy, akkor ne készülj arra, hogy ide kiutazva milliomos leszel. Mert az első néhány év többnyire komoly visszalépést jelent mind egzisztenciálisan, mind társadalmi megítélésben, szinte mindenhogy.

De! Elszántsággal és kitartással MINDEN akadály elhárítható, minden probléma megoldható.

Tehát én azt ajánlom, hogy első körben beszélj egy bevándorlási ügynökkel! Írd meg neki, hogy milyen végzettséged van, mekkora gyakorlattal (fontos, hogy hány évet dolgoztál benne, és az utolsó két évben dolgoztál-e folyamatosan), hogy milyen szintű a nyelvtudásod, és hány éves vagy.

Ha a bevándorlási ügynök lepattint, akkor sem kell feladni, . . .

Az a gyanúm, hogy ez a bevándorlási ügynök én voltam. (BZ)

 . . . lehet diákként kijönni, és hiányszakmát megtanulni, vagy még odahaza felhozni a nyelvtudást a kívánt szintre.

A diákként hiányszakma tanulást éppen most (2009. március) nehezíti meg a Bevándorlási Hivatal, annyira, hogy nem lesz könnyebb, mint bármelyik más bevándorlási módszer.

Van olyan ügynök, aki fűt-fát megígér, semmi nem gond számára (sem az, hogy nincs friss gyakorlat a hiányszakmában, sem az, hogy nyelvtudásod hiányos), csak fizess neki konzultációs díjat, vízumügyintézést, garanciát nem vállal a munkájára. Azt mondja, amit hallani szeretnél, és ha nem olvasol utána komolyabban a dolgoknak, simán kifizethetsz egy vagyont, és a végén előfordulhat, hogy a kérelmed visszautasítják.

Ha hiányszakmád van, de nincs angoltudásod, nem biztos, hogy jó megoldás a mondjuk egy éves itteni nyelvtanfolyam, mert az alatt az idő alatt kiesik a gyakorlatod, és máris kiestél a körből! Tanulj otthon nyelvet, olcsóbb, és biztosabb, közben a szakmai gyakorlatod is megmarad!

Imma tanácsai Új-Zélandról

Egy bulin ártatlanul beszélgettem néhány baráttal a terveinkről, és fogalmam sem volt, hogy milyen hatással lesz rájuk. Pár hét múlva felhívtak, és kész döntésükről tájékoztattak: márpedig ők mennek izélandra, mert itt milyen szörnyű dolgok történnek, ott pedig mennyivel élhetőbb a világ. Ezzel egyébként semmi baj sincs, mindenki más úton jut el a döntésig...

A problémám csak annyi, hogy jelen pillanatban felelőtlennek és átgondolatlannak látom a terveiket. Tele van a képlet amolyan "na ez meg majd megoldódik valahogy" pontokkal, és ez nagyon ijesztő. Egyrészt azért, mert féltem őket, másrészt azért, mert akaratlanul is felelősnek érzem magam, pedig nem kéne. Mondogatom is, hogy felnőtt emberek, tudnak mérlegelni... de előre félek attól a helyzettől, amikor mi még éppen próbáljuk megvetni valahogy a lábunkat, ők pedig bekopogtatnak, és számon kérnek: "Te azt mondtad hogy itt milyen jó, mi pedig mindent feladva kijöttünk ide, mégsem folyik tejjel-mézzel a kánaán, úgyhogy most ments minket ki."

Persze, ez nagyon sarkos, és a leges-legrosszabb eshetőség, de ami a lényeg: most saját magamért, magunkért kell vállalnom a felelősséget, nem tudok és nem akarok mások problémáival is foglalkozni. Ezért úgy döntöttem, hogy összerakok itt egy listát, amit egy évvel a tervezett indulás előtt kell átböngészni. Ezekből minél többnek megfelel valaki, annál nagyobb az esélye a sikerre. Ha pedig túl sok hibádzik, el kell gondolkodnia azon, hogy esetleg közelebb megy, esetleg több évet szán az előkészületekre. A lista nem fontossági sorrendben készült.

  1. A család felnőtt tagjai jól beszélnek angolul, vagy kellő idővel, készséggel és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy felhozzák magukat egy év alatt.
  2. Megfelelő anyagi tartalékaik vannak, vagy át tudják úgy csoportosítani a költségvetésüket, hogy egy tetemes összeget - 5-6 millió magyar forintot - félre tudjanak tenni az utazásig, lehetőleg ingatlanvagyon értékesítése nélkül.
  3. Nincs sok zűrös ügyük itthon (hitelek, adótartozások, rendezetlen jogi ügyek, stb.) vagy ami van, azt el tudják rendezni az indulásig.
  4. Tájékozódás, tájékozódás, tájékozódás! Kiolvastak minden vonatkozó blogot, hivatalos bevándorlási oldalakat, beszéltek bevándorlási ügynökkel, tisztában vannak a lehetőségeikkel, a jogállásokkal, a vízumtípusokkal, a szakmájukban az elhelyezkedési esélyekkel, a kinti ügymenettel, vállalkozásindítás lehetőségeivel, stb.
  5. Olyan a szakmájuk, amivel itthon is boldogultak, ismerik a buktatóit, előnyeit.
  6. Ha eddig vállalkozók, cégtulajdonosok is voltak, most készek arra, hogy 8 órában, bérért-fizetésért húzzák az igát.
  7. Nincs semmilyen komoly egészségügyi problémájuk, és vállalják, hogy az apró-cseprő ügyeket (fogászat, szűrések, nőgyógyászat, oltások) még itthon elintézzék, hogy az összes családtag a lehető legjobb állapotban utazzon ki.
  8. Tudnak menekülő-útvonalat hagyni maguk mögött. Pl. egy saját tulajdonú, tehermentes lakás, amit az utazás egy évére albérletbe adnak, ideális lehet.
  9. Az életkoruk a bevándorlási hivatal által preferált sávba esik, de már elég érettek ahhoz, hogy önállóan helyt álljanak - 30-44 év.
  10. Higgadtak és racionálisak. Tisztában vannak azzal, hogy ez a lépés hatalmas áldozatokat kíván, hónapokig vagy évekig esetleg még rosszabb is lesz az életük, mint előtte volt. Tudják, hogy akár kudarccal is végződhet az utazás, ismerik és elfogadják a kockázatot.
  11. Nagycsaládi körülményeik rendezettek, vagy nincs családjuk. Nem tartoznak komoly felelősséggel idős családtagért, vagy van olyan személy, aki helyettesíteni tudja őket.
  12. A legszorosabban vett, utazó családban egyetértés van: az idősebb vagy kamaszodó gyerekek tudnak a tervről és saját döntésük is a kiköltözés.
  13. Hajlandóak arra, hogy az életüket úgy éljék, mintha a világon senkire sem számíthatnának. Ha mégis nagyobb biztonságra vágynak, akkor rendelkeznek annyi plusz tartalékkal, hogy külső szakembert - bevándorlási ügynököt - alkalmazzanak.
  14. A család tagjai nyitott, jól tájékozódó, kíváncsi, toleráns emberek, akik hajlandóak lesznek alkalmazkodni az új otthonukhoz, és nem fognak éveken keresztül a háziorvos meg a gyulai kolbász után sírni.