Beolvadás
Nevedről lehull az ékezet . . .
Jutka írta Melbourne-ből:
Legalább itt Ausztráliában az utolsó nevekben nagyon megváltoztak a dolgok. Amikor mi 1957-ben idejöttünk, mindenki asszimilálódni akart, és mindenki "lefordította" a nevét. Például apám barátja (aki 48-ban jött ide) és a fia Iván volt, itt George-nak hívtak.
Ismertünk egy pár magyart, aki a fiát maga után akarta nevezni, tehát Zoltán, vagy Károly lett a fia, mi meg mondogattuk, hogy szegény gyerek, majd ha iskolába megy... Viszont manapság van a nagy "multiculturalism" és meg azok is külföldi hangzású neveket adnak a gyerekeinek, akik tiszta ausztrálok, vagy keverékek. Most minél "furcsább" a név, annál divatosabb. Ismerősöm,aki itt született, sőt a felesége is, holland/új-zélandi szülőkkel, a lányát Ilonának hívta (a meghalt anyja után) A baj csak ott lett, hogy nem kérdezte meg apját, hogy ezt hogy írjak helyesen (itt az anyját Helen-nek hívtak) és Ylona-t írt a születési bizonyítványba.
Hogy hívnak a munkahelyeden? - Ezt meg kell majd kérdezned a magyar anyanyelvű ismerősödtől, különben nem találják, ha telefonon keresed. A kimondhatatlan magyar nevek helyett sokan használnak angolosan hangzó vagy angol keresztnevet, esetleg a magyar név egyszótagosra rövidített formáját.
Ez az angolos névhasználat csak informális. A pénzügyi dokumentumokon, szerződéseken, hivatalos okmányokban a legtöbben megtartják az eredeti nevet, hogy megőrizzék a folytonosságot és elkerüljék a különböző nevekből származó zűrzavart.
Így ejtik majd ki a nevedet
Ezen a címen egy szövegből beszédet generáló program fut. Csak be kell írni a kívánt nevet, persze ékezetek nélkül és a gép szépen kimondja neked angolul. Nyelv: U.K. English, voice: Audrey. A brit angol nekünk kissé nőiesnek hangzik, ezért a férfi beszélő nem elég ausztrálos. A női már egészen jó, ilyet gyakran lehet hallani itt is.
Névnapolás
Kanga írta Melbourne-ből:
"Az ausztrálok nem ismerik a névnapos ünneplést, de meg kell említenem, hogy például a németek sem. Viszont az osztrákoknál, olaszoknál és görögöknél van - gondolom ez olyan katolikus hagyomány.
Mióta itt élünk, a férjemmel mindig megemlékezünk egymás névnapjáról, otthonról kapunk néhány névnapi üdvözletet, manapság emailt... Nem csapunk nagy ajándékozást, apróságokat veszünk, de hagyományosan mindig koccintunk egy pohár pezsgővel (persze az egész üveg is elfogy azért...))
A gyerekeknek soha nem tartottunk névnapot, mert a lányunk keresztneve angolos, a magyar megfelelője nem igazán stimmel... A fiunk nevére meg van jó csomó dátum, el is felejtettem a "szabályt": a szülinap előttit vagy utánit kell-e választani. Néhány éve megpróbáltak reklamálni, hogy kihagyjuk őket ebből a klassz kis magyar szokásból, de idővel belenyugodtak.
A munkahelyeken a szülinapokat tartják számon. Az irodában nálunk is kint lóg a lista, majd mindenre hónapra jut egy kis ünneplés, vagyis az ünnepeltnek illik hozni egy tortát, tőlünk meg kap egy mindenki által aláirt üdvözlőkártyát. Nekem pedig ez mindig jó kibúvó volt az éveim elhallgatására, mert elmagyarázom, hogy a magyar szokások szerint a névnap a nyilvános, viszont a születésnap ünneplése családi körben történik, így privát dolog (kvázi nem kötöm az orrotokra a koromat...)))"
Kanga jól tudja, a névnap megtartása valóban katolikus hagyomány, a szentek nevenapjának alkalmazása az egyszerű földi halandókra. Az ír származású, vagyis katolikus hátterű ausztrálok Írország védőszentjének, Szent Patriknak a napját biztosan megünneplik, tehát az angolszász népesség számára sem teljesen ismeretlen a dolog.
Nekem volt szerencsém egy kis szabolcsi református faluban felnőni. Református körökben fontos volt a névnap. A hagyomány oda mehet vissza, hogy a reformáció idején fel kellett adni a szentek neve napján szokásos munkaszüneti napot, merthogy a reformátusok nem imádják a szenteket. Saját maguk vigasztalására az egyszerű hívek bevezették a névnapot. Gondosan igyekeztek az ájtatosságnak még a látszatát is kerülni, nehogy a pap szenteskedéssel vádolja őket: ittak, nőztek, kártyáztak, vagyis az ördög bibliáját forgatták és a végére még össze is verekedtek.
Mikor ezt elmeséltem ozzi barátaimnak, azt felelték, hogy egy ilyen ünnep bevezetése Ausztráliában is múlhatatlanul szükséges lenne. Külön-külön minden elemét gyakorolják már, de az még nem jutott senkinek az eszébe, hogy összekapcsolva őket, egy új ünnepet kreáljanak. Azon is meglepődtek, hogy a névnap bizony csak felnőtteknek szóló ünnep. A gyerekeket csak akkor köszöntötték meg a falumban, ha a nevük egybeesett az ünnepelt felnőtt családtagéval. Akkor se nagyon. Egy barackot kapott a fejére és kész.
A szülinap ugye elsősorban gyerekünnep. Egy egészen más világba érkeztünk, na.